Felelősség a BDSM-ben! (+16)

Felelősség-megosztás a BDSM-ben – Avagy mi a különbség top, bottom, dom és szub között?

Gondolom senkinek sem mondok újat azzal, hogy a BDSM-ben mindent szabad addig, amíg az mindkét fél örömét szolgálja. Ami mindezen túlmutat, az már nem BDSM, hanem erőszak. Igen ám, de az ördög gyakran a részletekben rejlik. Emberek vagyunk. Emberek, különböző vágyakkal, különböző fogalomkészlettel és véges értelemmel.

Emberek, akik a BDSM-mel kapcsolatos hiányosságainkat gyakran saját elméletekkel, míg a partnereink vágyait illető ismeretbeli hiányosságainkat gyakran magunkból kiindulva, saját kivetített vágyakkal és gondolatokkal pótoljuk, ezzel hanyag és felelőtlen módon veszélyeztetve az egymásba vetett bizalmat, magát a kapcsolatot, és nem utolsó sorban egymás testiépségét és boldogságát is. Mindez némi tudatos utánajárással megelőzhető lenne.
Sokan vannak, akik azt mondják, hogy ők nem értik, vagy rosszabb esetben nem érdekli őket az elmélet, mondván az túl “száraz”. Általában ők azok, akik például nem tudnak különbséget tenni fájdalom és fájdalom, vagy éppen alázat és alázat között, akik nem értik a mögéjük rejtett miérteket és motivációkat – legyen szó akár a saját, akár partnerük érzéseiről -, és akik a legértetlenebbül csodálkoznak, amikor egy ígéretes együttlét váratlanul keserű könnyekbe fullad. Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg nem rólad van szó. Mindenesetre, amennyiben kétségeid lennének a saját, vagy bárki más vágyainak természetét illetően, mindenképpen ajánlom ezt az írást Jeromos mester lapjáról:

________________________________________
Van-e értelme az S/m és a D/s irányzatok éles elkülönítésének?
Nézetem szerint határozottan igen. S/m és a D/s teljességgel két különböző dolog. Az alapvető kérdés nem az, hogy szerepel-e fájdalom benne, hanem az, hogy pontosan milyen szerepet tölt be.
S/m: egyenrangú helyzet két ember között, akik közül az egyik szeret fájdalmat okozni, (általában az ezzel együtt járó adrenalin-mámor miatt), a másik szeret fájdalmat kapni (általában az ezzel járó endorfinmámor miatt, kb. úgy, mint az élsportolók, akikről ugye tudjuk, hogy teljesítményük, vagyis kínjaik csúcsán majdnem hogy élvezetes transzba esnek, lásd még azokat, akik kocogás-függők lettek).
Nincs Úr és nincs szolga, a „fájdalomszerzés“ közös megegyezés alapján jön létre, és mind a két félnek módja van rá, hogy menekülőszó segítségével bármikor leállítsa a folyamatot, ami minden további nélkül meg is történik, ha úgy hozza a helyzet. A fájdalomszerzés célja a felek kölcsönös és azonnali kielégülése, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a fájdalom a bottom számára kellemes módon áramoljon. A „helytelen“ fájdalomokozás (a korbács nem kívánt visszacsapódása, az úgynevezett wrapping vagy egy lecsúszó csipesz) azonnali mínuszpont a Top számláján, ezért övezi olyan nagy tisztelet az S/m-közösségekben a „jó Topot“, míg az ilyen közösségek szerint a bottom „teljesítménye“ leginkább a Top ügyességén múlik.
D/s: alapjaiban nem egyenjogú (de egyenértékű!) helyzet két olyan ember között, akik közül az egyik szeret uralkodni, a másik pedig szereti, ha uralkodnak fölötte. Itt a testi élvezet szellemi kerülő úton érkezik meg, a szexuális izgalom sokkal inkább a fejben keletkezik, mintsem egy tisztán testi folyamat része lenne. Ha előfordul fájdalomszerzés, az eszmei dolog, például büntetés, vagy az, ha a sub a Dom kedvéért ELTÛR valamilyen fájdalmat. Ha erre a fájdalomra a sub mégis felizgul, akkor nem direkt a testi érzéstől, hanem valamilyen lelkitől –a sub nem a fájdalmat élvezi, hanem a behódolás vele járó érzését, emiatt nem is kell, hogy „kellemes“ fájdalom legyen ez. A menekülőszó használata gyakran problémás, mert sok sub alapvetően nem szereti használni varázsszavát, mert úgy érzi, ezzel illetlen módon lázadna a Dom akarata ellen. A Dom tehát nem bízhatja magát korlátlanul rá erre a védőhálóra, nem úgy, mint egy Top, aki biztos lehet benne, hogy a bottom kimondja a menekülőszót, ha kell, mert nem fékezi semmilyen behódoló magatartás. A D/s helyzet közvetlen célja a hatalom-kiszolgáltatottság atmoszférájának a megteremtése, amely sok esetben nem (csak) közvetlenül akkor és ott hat ki a résztvevők érzelmi és érzéki világára. A Domok és a subok nem (csak) az adott helyzetben izgulnak fel vagy van orgazmusuk. Az izgalom és az orgazmus mindkét résztvevő számára jöhet rögtön, és/vagy később. Az adott helyzetben a kívánt atmoszféra megteremtése-kiélvezése az elsődleges cél, nem annak rögtöni kiélvezése.
Szerintem ez a két világ nagyon is messze van egymástól, így a bdsm kifejezés is csalóka, és a párkeresésben haszontalan, vagy akár káros is lehet.

Mert mi is történik, ha egy Top és egy sub összejönnek?
Mit kínál a Top?
– olyan egyenjogú helyzeteket, amelyekben a partner azonnal szólhat, ha nem tetszik neki valami, vagy csak egyszerűen most nincs kedve hozzá. Ezzel a sub mit sem tud kezdeni, mert számára partnere minden kívánsága parancs, és neki minden vágya ezeket teljesíteni.
– sok tudást és tapasztalatot a „kellemes fájdalom“ témájában, amivel a sub megint nem tud kezdeni semmit, mert ő nem élvezni akarja a fájdalmakat, hanem büntetésből vagy Urának szánt ajándékként elszenvedni őket, amitől is a sub beindul.
Mit vár a Top?
– olyan embert, aki szeret elmerülni a fájdalomban, akinek az élvezete az arcára van írva. Egy Topot zavarja a sub boldogan szenvedő arckifejezése, pedig az annyira szeret Uráért SZENVEDNI.
– olyan embert, aki világosan megmondja, ha nem tetszik neki valami, és idejekorán kimondja a menekülőszót. Egy SM helyzetben a Top teljes lelki nyugalommal játszogat tovább partnerével, csak a menekülő szó hallatára hagyja abba, ami már rég késő szegény kis subnak, aki szolgálatkész igyekezetében addig hallgatott, míg majd el nem ájult, és aki esetleg sírós gyűlölettel támad a Topra, mert az „elhanyagolta kötelezettségét, hogy vigyáz rá“, mármint a subra, valamint azért is gyűlöli, mert „érzéketlen, fatuskó“ stílusával úgy meggyötörte szegény subot, hogy az kénytelen volt „engedetlen, lázadó“ lenni, kimondani a menekülőszót, és ezzel átvenni a helyzet fölötti irányítást (minden sub rémálma). Szegény Top, mikor mindeme vádat meghallja, olyan bután tud nézni a subra, mint borjú az újkapura, mert nem érti a lelkem – hiszen Õ mindent úgy csinált, ahogy kellett!
Mit kínál a sub?
– határtalan szolgálatkészséget, azt, hogy örömmel teljesíti Ura minden kívánságát, ha lehet még azelőtt, hogy az kimondta volna azokat, áldozatkészséget – olyasmiket, amikkel a Top mit sem tud kezdeni, hiszen őt nem izgatja fel az, ha kiszolgálják.
És mit vár a sub?
– olyan Urat, aki gondoskodik róla az adott helyzetben, teljes felelősséget vállal érte. A Top ezt teljesíthetetlen, nyűgös követelésnek tartja, óriási arcátlanságnak. Ha Top és sub egy ideig együtt maradnak, a Top majdnem mindig arról panaszkodik, hogy minden erejét « kiszipolyozza » egy « felelőtlen, gyermekes lény ».

És milyen katasztrófák fenyegetnek, ha Dom és bottom találkoznak?
Mit kínál a Dom?
– felelősséget vállal partnerért, kész rá, hogy partnerét akár magától a partner saját személyétől is megvédi, nehogy a partner az ő kedvéért túl sokat bevállaljon. Ezekre a dolgokra a bottomnak azonban nincs szüksége, hiszen õ a játék minden pillanatában saját magáért felelős, menekülőszavát bármikor kimondhatja, és ki is mondja, neki nem kell senki, aki vigyáz rá.
Mit vár a Dom?
– olyan embert, aki hagyja magát általa vezetni, legjobb, ha vak bizalommal. A bottom állandó ügyelése saját magára a Dom szemében nem más, mintbizalmatlanság, rosszabb esetben lázadás, amit esetleg meg is büntet – aztán csodálkozik, ha a bottom felháborodottan faképnél hagyja.
Mit kínál a bottom?
– önállóságot, amivel a partnert tehermentesíti, hiszen annak nem kell még rá is vigyáznia.
– azt a képességet és készséget, hogy a fájdalmat nyitottan szívja fel magába és élvezi – amin a Dom csak dühöng, hiszen õ éppen büntetni akart, és nem élvezetet okozni!
Mit vár a bottom?
– olyan partnert, aki azon fáradozik, és aki azt élvezi, hogy neki kellemes módon okozzon fájdalmat. Amiről a Domnak az a véleménye, hogy a bottom bedilizett, csak nem fog Ő fáradozni a bottom élvezetéért, ki hallott már ilyet? Végül is itt az Õ, a Dom szórakozásáról van szó (persze a partneréről is, de csak azon a kerülő úton, hogy őt szolgálja, és azt élvezi)!

Természetesen a legtöbb esetben a két forma keveredéséről van szó, pl. nálam is, én körülbelül 10% mazo vagyok és 90% sub. Mi ezt úgy ültetjük át a gyakorlatba, hogy a kellemes fájdalmat jutalomként kapom, vagy ha Uramnak kedve támad élvezetet okozni nekem. Esetleg meditációs célból is jó, a kellemes fájdalom közben jobban el tudok gondolkodni rabnő mivoltomon, és ez pozitívan hat ki szolgálataim minőségére.

Forrás: Jeromos Mester honlapja (http://jerom-bdsm.atw.hu/) > Írások > Alapfogalmak > Összefoglaló írás
________________________________________
Részemről még annyi saját gondolattal egészíteném ki az írást, hogy fájdalom alatt nem csak fizikai fájdalmat lehet érteni. A megalázottsággal járó szégyenérzet is fájdalom abban az értelemben, hogy az agynak ugyanazokat a fájdalomfeldolgozó területeit ingerli, mint a fizikai fájdalom. Ezt csak azoknak a nem kifejezetten szadista domoknak és topoknak, és nem kifejezetten mazochista szuboknak és domoknak írom, akik esetleg emiatt ne tudnák magukat valahová besorolni.
Köszönöm, hogy elolvastál. Remélem te is hasznosnak találtad az írást 🙂

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Igen!
Tökéletesen érthető!!
Jó ez az írás – információ, vagy nevezzük ahogyan akarjuk!!
Én minden esetre köszönöm és azt hiszem ez lesz az, amivel én is érvelni fogok a bizonytalankodóknál.
Azt azért hozzá lehetne tenni, hogy ebből az írásból nagyon sok a “normál” életben is igaz!! Csupán a sub-mazo/Dom-Domina neveket be kell helyettesíteni a Feleség és Férj elnevezésekkel! A többi szinte azonnal érthetővé válik minimális fantázia esetén.
Én még azért azzal is megtoldanám, hogy:

-“Az az ember, aki szeretett Párjától nem visel el egy kis fájdalmat, nem is szeret igazán!” – (MrMazo)

Köszi a beírás megosztását!!

Üdv!

MrMazo.