Körte a fenékbe – a legkeményebb kínzások
A vaskörtét szájba, végbélbe és vaginába helyezve feszítették szét, mások testén patkány rágta át magát. Erős idegzetűeknek!
Bármilyen kegyetlenül is hangzik, a kínzás, kínvallatás éppúgy része az emberi történelemnek, mint bármi más. Az emberiség része, sötét oldala. A középkorban bevett módja volt a vallomások kicsikarásának éppúgy, mint a büntetésnek. A különböző módszerek utóbbi esetben nem is elsősorban az áldozat szenvedéseit hivatottak fokozni, mint inkább a „többiek” megfélemlítését, elrettentését a bűntől.
Júdás széke
Az V-XV. század Európájában nem kötötték szabályok a különlegesen képzett hóhérokat, akiknek mesterségbeli értékét az adta, minél tovább életben tudta tartani az áldozatot és minél furfangosabb módszereket használt. Más és más módszert és eszközöket alkalmaztak nem, társadalmi állás és az elkövetett bűn függvényében. A következőkben bemutatunk néhány tényleg hátborzongató tortúrát.
A Júdásszék első látásra valamilyen háztartási eszköznek, valamilyen munkafolyamatot segítő
építménynek tűnik. Csakhogy ennek a négy lábon álló, hegyes piramisban végződő szerkezetnek a tetejére embereket ültettek, méghozzá a piramis csúcsát nagy gonddal az ánusba vagy a vaginába helyezve. Ezek után az illető saját testtömege, valamint a bokájára kötött súlyok gondoskodtak arról, hogy gyilkos eszköz mind mélyebbre hatoljon, egy fém abroncs pedig megakadályozta, hogy leforduljon.
Gyakorlatilag a kínzók szándékán múlt, hogy az áldozat itt lelte-e halálát, ahogy teste lassan szétszakadt, vagy még előtte elengedték. Bár ez esetben nagy eséllyel fertőzés vitte el nem sokkal később.
Kivégzés patkánnyal
A egyik legkedveltebb és legelterjedtebb kínhalált okozó kivégzési mód egész Európában a kerékbetörés volt. Rendszerint nyilvánosan, hatalmas tömeg előtt végezték, egyfajta látványosság, “szórakozás” volt ez a plebs számára. Még csak speciális eszközök sem kellettek hozzá, megtette egy jókora kerék. Erre kötözték fel az áldozatot széttárt karokkal és lábakkal, majd a hóhér egy jókora kalapáccsal módszeresen darabokra törte a csontjait.
Nem volt nehéz dolga, a küllők megfelelően alátámasztották a testet ahhoz, hogy a rudak közt lesújtó pöröly elvégezze a munkát. Az elítélt jajveszékelt, a közönség borzongott és tombolt. Mint annak idején a római arénában. A darabokra tört ember nem mindig halt bele a tortúrába, volt hogy napokig szenvedett még a kerékre feszítve a vesztőhelyen, kitéve a söpredék gyalázkodásának.
A legelmebetegebb módszer egyben a legegyszerűbb is volt. Nem kellett hozzá más, mint egy fém vödör, egy patkány és kevés kötél. A rágcsálót a vödörbe tették, majd azt szájával az áldozat testére, jellemzően lemeztelenített hasára helyezték, majd elkezdték melegíteni az alját. A csapdában rekedt, pánikba esett patkánynak egyetlen lehetősége volt a menekülésre, ha átrágja magát az ember testén. Az órákig tartó, iszonyú szenvedés után megváltás lehetett a halál.
A kínok körtéje
Igen változatos volt egy körte formájú tárgy, amivel olyan nőket büntették, akiket házasságtöréssel, magzatuk elhajtásával vádoltak. A körtét a vaginájukba helyezték, majd a négy fémlap lassan elvált egymástól és “kinyílt”, ahogy a hóhér forgatta a másik végén lévő csavart. Homoszexuálisokat is kínoztak vele, esetükben a végbélbe helyezték az eszközt. Az embernek azonban van más testnyílása is, ami nem kerülte el a halál mestereinek figyelmét sem.
Istenkáromlók és káromkodók a szájukon keresztül tapasztalhatták meg a körte erejét, ami akár az állkapcsukat is letörhette. Nem feltétlenül volt ez halálos eszköz, főleg ha a hóhérnak is úgy akarta. Viszont hihetetlen fájdalmat és komoly sérüléseket lehetett vele okozni, nem is beszélve a megaláztatás jelentette lelki traumáról.
**************************************
Orvosi kínzás
Az orvosi kínzás vagy orvosi vallatás (angolul: medical torture) olyan kínzási, vallatási forma, amelynél jelen vannak és időnként aktívan részt is vesznek orvosok, vagy orvosi képzést kapott személyek. Az orvosok jelenléte korlátozódhat a kínzás áldozatai állapotának felmérésére vagy kezelésükre, de aktívan részt is vehetnek a folyamatban. Utóbbi során az orvos ismereteit felhasználva járulhat hozzá az áldozat szenvedéseinek növeléséhez, hajthat végre jelentős fájdalommal járó kísérleteket vagy éppen jelenlétével járulhat hozzá szélsőséges vallatási módszerek használatához. Az angol nyelvben ez a kifejezés vonatkozhat még a jelentős fájdalommal járó tudományos (vagy áltudományos) orvosi kísérletekre, amelyet olyan alanyokon hajtanak végre, akik ehhez nem adták beleegyezésüket.
Etikai megítélése
Az orvosi etika alapelveit és számos nemzetközi egyezményt sérti az orvosi kínzás, az orvosok jelenléte vagy részvétele a kínvallatásban:
a hippokratészi eskü már tartalmaz az orvosi kínzásra vonatkoztatható kitételeket: “Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok.”
A második világháború során a nácik által végrehajtott atrocitásokra válaszul dolgozta ki a “World Medical Association” az orvosi hivatás genfi deklarációját[1], amely szintén megköveteli az orvosoktól, hogy tartsák tiszteletben az emberi élet méltóságát és a beteg érdekeit szem előtt tartva járjanak el
Szintén a nácik által végrehajtott orvosi kísérletekra adott válaszul született meg a Nürnbergi kód, amely előírja, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni az embereken végrehajtott kísérletek során[2]
az 1949-es negyedik genfi egyezmény kifejezetten megtiltja a hadifoglyok vagy más, fogságba esett személyek kínzását, kínvallatását[3]
a WMA 1975-ös tokiói deklarációja is kifejezetten megtiltja, hogy az orvosok “elnézzék, támogassák vagy részt vegyenek” a kínzásban[4]
az ENSZ által elfogadott A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménye[5] kifejezetten tiltja a kínzás vagy a kínvallatás minden formáját, megerősíti a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok fennálló tilalmát és előírja: “a kínzás tilalmának teljes egészében szerepelnie kell a polgári vagy katonai jogalkalmazó személyek, az orvosi kar, a közhivatalnokok és minden más személy számára szánt oktatási és tájékoztató anyagokban”[6]
Legismertebb esetei
1937 és 1945 között a Japán Császári Hadsereg 731-es egysége titkos biológiai és vegyi hadviselési kísérleteket folytatott kínai, orosz, amerikai és más nemzetiségű hadifoglyokon
japán orvosok élveboncolást és más kísérleteket hajtottak végre amerikai hadifoglyokon a második világháború során
1939 és 1945 között a náci Németország koncentrációs táboraiban végeztek kísérleteket a táborban fogva tartott személyeken, a legismertebbeket Dr. Josef Mengele végezte.
1970 és 1971 között mentális zavart keltő vallatási technikákat alkalmaztak az Észak-Írországban foglyul ejtett személyeken. Az ír kormány panaszt tett az emberi jogok európai bizottságánál, amely elítélte Nagy-Britanniát, azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága kijelentette, hogy a brit kormány eszközei “embertelenek és lealacsonyítók, de nem számítanak kínzásnak”.
A Szovjetunióban gyakran tartottak fogva politikai elítélteket pszichiátriai intézetekben, ahol erős gyógyszerekkel és fájdalommal járó kezelésekkel kínozták őket.
1978-ban a Phnom Penh-i Tuol Sleng börtönben emberi kísérleteket hajtottak végre az ott fogva tartott politikai foglyokon
Az apartheid időszakában a dél-afrikai haderő homoszexuális sorkatonáit erőszakkal vetették alá olyan kezeléssorozatnak (többek között elektrosokk terápia), amellyel ki akarták kezelni őket ebből az állapotból.
A világ számos országában, hosszú időn át végeztek büntetésképpen elektrosokk-terápiát (hivatalos nevén elektrokonvulzív kezelést) elmebetegeken vagy problémás viselkedésű felnőtteken és gyerekeken
A 2001. szeptember 11-i támadások óta számos eset került napvilágra, amikor az Egyesült Államok hadereje vagy titkosszolgálatai kínzásnak, kínvallatásnak vetették alá a terroristagyanús személyeket vagy az afganisztáni és az iraki hadszínéren fogságba esett személyeket. Az amerikai Center for Constitutional Rights szervezet szerint orvosok, pszichiáterek, pszichológusok és ápolószemélyzet is részt vett olyan cselekményekben, amelyek kimerítik az orvosi kínzás fogalmát:
vallatási módszereket dolgoztak ki
tanácsot adtak a vallatóknak a foglyok gyengeségeinek kihasználásával kapcsolatban
orvosi eljárásokkal fájdalmat okoztak a foglyoknak
a vallatás során figyelemmel kísérték a foglyok szenvedését, hogy megakadályozzák a nagyobb (kezelést igénylő) sérüléseket
megvizsgálták és ellátták a foglyokat, hogy további kínvallatásnak lehessen őket alávetni
a foglyoknak csak a vallatókkal való együttműködés fejében nyújtottak orvosi ellátást
bizalmas információkat osztottak meg a vallatókkal
segítettek a vallatás és a kínzás nyomainak eltüntetésében
Fiktív esetek
az angol Michael Palin vallatóorvost játszik Terry Gilliam 1985-ös filmjében, a Brazil-ban
George Orwell 1984 című regényének filmváltozatában a főszereplőt, Winston Smith-t megkínozza a gondolatrendőrség
az amerikai Gregory Peck alakította a náci orvost, Dr. Josef Mengele-t Franklin J. Schaffner 1978-as The Boys from Brazil c. filmjében
az angol Laurence Olivier alakította a náci fogorvost, Christian Szell-t John Schlesinger 1976-os filmjében, a Marathon Man-ben.
a Száll a kakukk fészkére című filmben (főszereplő Jack Nicholson) alkalmaznak elektrosokk-terápiát és homloklebeny-eltávolítást a betegekkel szemben
az amerikai “24” című tv-sorozatban számos alkalommal alkalmaznak orvosi kínzást (többek között hallucinogéneket tartalmazó injekciókat) a foglyul ejtett terroristákkal szemben, hogy információkat csikarjanak ki tőlük[7]
az amerikai Lost című sorozatban számos alkalommal használnak kínzást, kínvallatást vagy embertelen bánásmódot: az első évadban Jack Shephard kérésére Sayid Jarrah megkínozza Sawyert, hogy kicsikarják tőle az asztmás Shannon orvosságainak hollétét. A harmadik évadban Sawyer a „Többiek” fogságába esik, akik megverik, illetve eljátszák vele, hogy a szívébe fecskendeztek valamilyen anyagot, amitől meghal, ha túl nagy lesz a pulzusa. Az eltűntek fogságába esett Benjamin Linus-t szintén Sayid veri meg, hogy kicsikarja belőle valódi személyazonosságát, majd később Jack a műtőasztalon felvágja a gerincvelő burkát és azzal fenyegetőzik, hogy hagyja Bent meghalni, ha nem engedik szabadon Kate-et és Sawyert. Ben lányának, Alexnek a barátját, Karl Martint agymosásnak vetik alá, hogy elfelejtse a lányt – Kate és Sawyer szabadítják ki a fiút menekülésük közben.
********************************
10 kevésbé ismert, sokkoló kínzási és kivégzési technika a történelemből.
Az előző posztok után kaptunk néhány visszajelzést, hogy túl sok romantikus, szívet melengető listát készítünk, kevés anyag szól az élet sötétebb oldaláról. Mivel szeretnénk a legszélesebb olvasói igényeket kiszolgálni, ezért most jöjjön egy igazán kemény sorozat. Mi lehetne véresebb, kegyetlenebb téma, mint az emberiség történelmében egészen a humanizmus térnyeréséig kiemelt szerepet játszó különböző tortúrák és kivégzési módok bemutatása?
Arra gondoltunk viszont, ha már kínzások, akkor nem untatjuk az olvasói bázist az unalomig ismételt, konvencionális és így vagy úgy mindenki által hallott módszerek (lásd. spanyolcsizma, kerékbetörés, karóba húzás, vasszűz) ismételgetésével. Inkább nézzünk meg alaposabban tíz olyan kevésbé felkapott, de ugyanolyan bestiális, és ha szabad így fogalmazni, „kifinomult” módszert, melyeket nagy előszeretettel állítottak az igazságszolgáltatás, az elrettentés vagy egyszerűen a bosszúállás eszköztárába.
Kevés jobb forrásunk lehetne, mint egy kifejezetten a témának szentelt szakkönyv: A módszereket nagyrészt Torrente Del Bosque néven író szerző Kínzások és kivégzések története című könyvéből emeltük át.
10. Bambusszal való felnyársaltatás
A bambuszról köztudott különleges szilárdsága, de más érdekesség is kapcsolódik hozzá. Vannak fajok, melyek naponta 10 cm növekedésre is képesek és rendkívüli hajlékonyságuk okán nagyon nehezen törnek. Ezt a két tulajdonságát használta fel jó néhány ázsiai civilizáció, mikor a náluk őshonos növényekkel egy lassú és ebből kifolyólag rendkívüli kínokat okozó kínzási módszert talált fel. A vélt vagy valós vétségen kapott delikvenst ülő, esetleg vízszintes helyzetben egy kihegyezett még növésben lévő bambuszszár fölé kötözték, majd egyszerűen hagyták, hogy az áldozat végbelén vagy más lágy részein át bele nőjön annak testébe. Elképzelhetetlen fájdalmakat okozva vele. Az ókori Kína, bizonyos dinasztiák alatt egyébként is híres volt részletes kínzási szabályrendszeréről. Nem csak a különböző vétségekért járt más-más büntetés, de különböző büntetést írt elő különböző társadalmi osztályoknak és a nemek szerint is volt megkülönböztetés. Ennek lett eredménye többek közt néhány olyan különlegesség is, mint pl. a „kínai harang”, illetve az „élve felszeletelés” módszere is.
9. Korbácsolás – a kilencfarkú macska
Különböző korbácsokat, állati bőrből készült fenyítő eszközöket az idők kezdete óta ismerünk. Ezen célszerszámok evolúciójának volt vélhetően egyik csúcsterméke az angolszász világban folklorisztikusan jól ismert kilencágú macska. Gyakorlatilag egy, kilenc hosszú kötél vagy bőrfonatból készült ostor, mellyel a delikvens testére, elsősorban a hátára mértek csapásokat. Hatékonyságát nagyban növelte, ha szögecseket illesztettek bele, melyek természetesen sokkal jobban tépték a húst. Azért Nagy Britannia szerte ismert, mert az angol haditengerészetnél terjedt el használata. Általában fegyelmező, elrettentő eszköznek használták, általában nem a célszemély kivégzése volt a cél. Látványos és fájdalmas mivoltából kifolyólag viszont tökéletes eszköz volt a feltétel nélküli fegyelem fenntartására, ami egy hadihajónál elengedhetetlen követelmény volt.
8. Leborotvált fejbőrre lassú hideg víz csöpögtetése.
Állítólagosan szintén Kínából ered a módszer, mely az akkori engedetlen, korrupt hivatalnokok gyakori büntetési formája volt. Elsőre nem is tűnik az előzőekhez hasonlóan szadisztikusnak. Valójában arról volt szó, hogy az általában sötét és zajtalan szobában mozgásképtelenné tett áldozat leborotvált fejére hidegvizet csepegtettek meghatározott egyenletes ütemben. Minden esetben ugyanarra a pontra. Az elsőre még elviselhető vízcseppek idővel már mázsás ütéseknek tűntek. A cseppek pottyanása közti üres átmenet pedig átalakult egy rettegéssel teli periódussá. A személy teljesen elvesztette orientációját, pár napos ilyen állapot után gyakran megőrült.
7. Vízkúra, halálra itatás.
Az inkvizíció alkalmazta előszeretettel, több variációja is létezett. A legegyszerűbb a közönséges fullasztás volt. Az áldozat fejét a vezető hóhér vezényszavára a hóhérinasok a vízzel teli dézsába nyomták, majd meghatározott ideig a víz alatt tartották. Fejlettebb változatához kötél és csiga szükségeltetett. Ilyenkor a vádlottat lábánál fogva felkötötték, majd fejjel lefelé lógatva mártogatták a vízbe. De volt olyan vízzel végrehajtott kínzás is, amikor a delikvenst levetkőztették, padhoz kötötték, szájába tölcsért nyomtak, és azon keresztül juttatták a szervezetébe a vizet, amelynek mennyisége akár 10-15 liter is lehetett. A folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal pokoli kínokat okozva.
6. Elevenen szétrohasztás.
A kínaiak a politikai intrikákat szított, a mindenkori hatalom ellen ármánykodó, ám kudarcot vallott személyek számára tartogatták eme megtorlást. A gyomorforgató és perverz módszer annak ellenére, hogy pusztán olvasva is felettébb undorító asszociációkat kelt, nem tartozott a spanyolcsizmához hasonlatos, legfájdalmasabb végrehajtási módszerek közé – ez persze nem azt jelenti az alávetett személy számára bármilyen élvezetet nyújtott volna. A legkevésbé sem a test örökkévalóságig történő megőrzését, hanem a még élő egyén bőrének teljes szétrohasztását lehetett a förtelmes büntetés lényegének tekinteni. Különféle, ám egymásba mindig pontosan illeszkedő teknőket, vályúkat készítettek, ezekbe csukták a lecsupaszított áldozatokat, akiknek csak a fejük maradt szabadon. Aztán az alkalmatosságokat a lehető legnagyobb alapossággal körülszíjazták. Egyébként ez a sajátos elzárás hetekig is eltarthatott. Ételt is, italt is adtak neki bőséggel, és tették mindezt feltűnő rendszerességgel. Nyilvánvaló, hogy miért: a delikvens csak saját, módfelett szűkös „kín-territóriumába” tudott piszkítani. Az eredmény is nyilvánvaló, és tanácsosabb, ha nem is részletezzük. Ha viszont egy idő után, a bírák már egyszerűen nem bírták elviselni a könnyfakasztó bűzt, elengedték és sorsára hagyták. A város külterületére szállították. A látszólag megszabadított valójában már a lassú halál közepén járt, hiszen alap dolognak számított az ez utáni beférgesedett bőrűség, melyet kiirtani nem lehetett.
5. Rovarokkal élve felfalatás
Elsősorban a Perzsa birodalomban volt bevett módja a büntetés e különösen kegyetlen formája. A korabeli görög történetírók forrásaiban “skaphe” azaz “üreges”, “lyukas” elnevezéssel illetett eljárást akár lyuggatásnak is hívhatnánk. Lefolytatását azzal kezdték, hogy a célszemélyt egy fatörzshöz vagy csónakhoz rögzítették, majd vízen kívűl csak tejet és mézet adtak neki táplálék gyanánt, de azt nagy mennyiségben. Amennyiben nem akart éhen halni ezzel kellett élnie, de persze a kényszertáplálás is gyakori volt. Ezek hatására folyamatos hasmenés alakult ki, ami különösen vonzott bizonyos rovarfajokat, persze ezek egyébként is komoly érdeklődést mutattak a magára hagyott test iránt. A hatást fokozta ha a mézes, tejes masszát kívűlről is az áldozatra kenték. A bogarak a számukra értékes cukrokat nem gondosan lenyalogatva kezdték el fogyasztani. Nagy szerencséje volt a kikötözöttnek, ha idő előtt elhalálozott kiszáradásban. A módszer egyébként nem egyedi, több helyen fennmaradt híradás kelet-európai népekről, akik hangyabolyba ültették ellenségeiket. Gyaníthatóan a természeti törzseknél a mai napig vannak efféle praktikák.
4. Madzag nyeletés
Az úgynevezett lógatásos kínzások egyik legbrutálisabbik, legmorbidabb változata az volt, amit vélhetően a spanyol inkvizítorok egyikének agyából pattant ki. Legrövidebben úgy foglalhatjuk össze, hogy a szerencsétlen kiéheztetett eretnekkel erős, esetenként külön erre a célra kifejlesztett madzagot nyelettek, majd botok, faggyú és a természetes emésztési mozgás segítségével kivárták, míg a végbélen át távozik a másik fele. Ennek a végével aztán fejjel lefelé, szétfeszített lábakkal felkötözték az illetőt egy plafonon lévő csigára. A megcsavarodott bélrendszer és a rá nehezedő testsúly miatt kimondhatatlan kínokat élt át. Az eljárás hosszú és körülményes volt, de időben nem volt általában hiány. Nem mindig haltak bele, de nyilvánvalóan utána nem nagyon felejtették el a Szent Hivatal ténykedését az érintettek.
3. Bronz bika
A bronz bikát, az athéni Perillosz találmányát az ókori görögországi Agrigentum türannusza, Phalarisz alkalmazta elsőként magán a feltalálón próbálva ki a szerkezetet! A legenda szerint azonban Phalarisz is közelről megismerhette a módszert, mikor a következő trónkövetelő eltette őt az útból. A vasbika lényege: az elítélteket a fémszerkezetbe zárták, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, melynek fején speciális fúvókás szerkezetet alakítottak ki, melynek köszönhetően az áldozatok kiáltozása a bika bőgéséhez hasonlatosan felerősítve jutott el a „publikumhoz”. A késő római időkben számos keresztény mártír esett a bika áldozatául.
2. Júdásbölcső
Az eljárás a középkor első harmadában alakult ki, a technika pedig annyira hatékonynak bizonyult, hogy rengeteg későbbi generáció örökítette át hálás leszármozattjaira azt. Az egyesek szerint az egyiptomi szimbolikát is csúfoló (bár erre utalások sincsenek) piramis alakú hegyes fa vagy fém tákolmány fölé a végtagjain rögzített kötelek ás csigák segítségével húzták a megkínzásra váró embert. Majd a hóhérok összehangolt munkája révén engedték, esetleg dobták rá a piramisra végbelénél, heréinél esetleg a háta alján érintkezve azzal. Persze a mókás kedvű olasz, német vagy francia hóhérnak a rázogatás, lökdöskedés sem volt tiltott, mint ahogy egyes mai latin-amerikai kollégáiknak sem az elektromos áramos változat használata.
1. Fűrészelés élve
Roppant egyszerűen alkalmazott, meglehetősen hatékony kivégzési módszer, melynek megértéséhez sok képzelőerőre nincs szükség. A szerencsétlen és tehetetlen embert lábainál fogva felhúzták két gerendára, majd külön a műveletre kifejlesztett célszerszámmal a lábai között elkezdték a szétszaggatását. A végtelen gonoszsága abban állt, hogy mivel fejjel lefelé helyezték el a testet, ezért az agy vérellátása nagyon sokáig fennállt, tehát eszméletét sem vesztette el. A spanyol hadseregben egészen a tizennyolcadik századig reguláris kivégzési módnak számított.
**************************
A kínzások kora nem ért véget
Elektrosokk, korbácsolás, nemi erőszak, vizelet megivása – az Amnesty International (AI) friss jelentése szerint a mai napig számos kormány alkalmazza ezeket a kínzási módszereket.
hirdetés
„A rendőrök azt mondták, hogy húzzuk fel a térdünket, feküdjünk magzati pózba, majd ütlegelni kezdtek minket. Egyikük azt mondta, hogy ne imádkozzunk, mert ebből a helyzetből még az isten sem fog minket kimenteni. Azt mondták, hogy elérkezett az utolsó óránk. Aztán lehúzták az alsónadrágomat, és felhelyeztek valamit” – mesélte el az AI-nek fogva tartásának történetét a 21 éves Juan Manuel Santos, akit egy venezuelai tüntetésen vettek őrizetbe február közepén.
Az őrizetesek kínvallatását tiltó ENSZ-konvenció harminc évvel ezelőtt lépett érvénybe, nyoma sincs azonban annak, hogy ez az embertelen bánásmód eltűnőben lenne, sőt világszerte széleskörűen alkalmazzák – áll az emberi jogi szervezet kedden Londonban ismertetett évfordulós jelentésében. Az 1984-ben kelt ENSZ-konvenciót eddig 155 ország ratifikálta, ám az AI adatai szerint 2014-ben, vagyis harminc évvel később is még legalább 79 államban – a konvenciót aláíró országoknak több mint a felében – vetik alá kínzásnak az őrizeteseket.
A jelentés szerint az AI csak tavaly és az idén két tucatnál is több bevett kínzási módszerről szerzett tudomást.
Ezek között szerepel a fizikai bántalmazás, az elektrosokk, a korbácsolás, a nemi erőszak, az étel és az ital megvonása az őrizetesektől, vagy az, hogy koszos víz, vizelet vagy vegyszerek megivására kényszerítik őket.
A világ legnagyobb emberi jogi szervezete közölte, hogy a helyzet súlyossága miatt ismét globális kampányt indít a kínzás betiltására. Az elmúlt harminc évben folyamatos haladás volt ugyan tapasztalható, az utóbbi időszakban azonban egyre több kormány alkalmazza ismét ezt a gyakorlatot nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.
A tanulmány szerint az Amnesty International 2009 és 2013 között 141 országból kapott jelentéseket állami hatóságok által elkövetett kínzásokról és más embertelen bánásmódokról; ilyen jelentések a világ minden térségéből érkeztek. A szervezet hangsúlyozza, hogy ezek csupán azok az esetek, amelyekről az Amnesty International szakértői tudomást szereztek, és ez nem feltétlenül mutatja, hogy ténylegesen mennyire elterjedt a kínzás alkalmazása világszerte. Az ezzel kapcsolatos titkolózás arra utal, hogy a valós szám ennél is magasabb lehet.
A kínzásellenes kampány újraindításához időzítve az Amnesty International a világ 21 országában felmérést is készíttetett arról, hogy tart-e a lakosság a kínzástól. Az összesen 21 ezer ember bevonásával elvégzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 44 százaléka félt attól, hogy kínzásnak tehetik ki, ha hazájában őrizetbe veszik.
A legtöbben – 80 százaléknyian – Brazíliában tartanak a kínvallatástól, utána Mexikó (64 százalék), valamint Törökország, Pakisztán és Kenya következik egyaránt 58 százalékkal. Nem sokkal marad le ettől a mezőnytől az EU-tag Görögország, ahol a megkérdezettek 57 százaléka tartana kínzástól őrizetbe vétele esetén, de még az Egyesült Államokban is 32 százalék, Németországban pedig 30 százalék nyilatkozott így.
hirdetés
A legkevésbé az ausztrálok és a britek tartják elképzelhetőnek, hogy kínzásnak vetnék őket alá a hatóságok: csak 16, illetve 15 százalékuk tart ettől az Amnesty International megbízásából elvégzett felmérés adatai szerint.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: