FÉLRESIKERÜLT BETÖRÉS!
Egy rendkívül elegáns negyedben vagyok. Már hetek óta figyelek egy hatalmas házat. Óriási kovácsolt vas kapui vannak és egy gyönyörű nő lakja. Senkit se láttam hozzá bemenni, vagy tőle eltávozni. Egy piros sportautóval jár, és mindig este 9 után ér haza. -Biztosan rengeteg érték van abban a házban- gondoltam és így elhatároztam, hogy sötétedés után valahogy bemegyek a házba. Az automata kapu résnyire nyitva volt. Beosontam, gondosan körülnéztem, hátha van elhelyezve mozgásérzékelő, de nem volt. Találtam egy ideális helyet, ahol könnyen fel lehet mászni a garázs tetejére, ahonnan bejuthatok a nő hálószobájába. Az üvegvágóval egy kis kört kimetszettem az ablakból, hogy ki tudjam nyitni. Körültekintően megvizsgáltam az ablak illesztését, nehogy itt is legyen egy érzékelő. Semmi. Bemászom. Csodálatos antik bútorok, festmények, márvány mindenütt, a fürdőszoba csapjai aranyból. -Megfogtam az Isten lábát!- kiáltottam fel örömömben, és egyből elkezdtem berámolni a táskámba, amit csak lehetett. Észre sem vettem, hogy eltelt már az idő -háromnegyed kilenc volt-. Megpróbáltam még a zsebeimbe tuszkolni a sok ékszert, és ekkor láttam, hogy a nagykapu nyílik. Tudtam, hogy már nem tudok kiszökni, mert az autó fényszórójánál könnyedén észrevenne, ezért megpróbáltam elbújni egy szekrénybe, ami a fürdőszobában volt. A nő bejön a házba. Egyenesen felfelé tart, hallom ahogy kopog a magassarkú cipője a kövön. Lepakol. A szívem a torkomban kalapál. Ekkor jut eszembe, hogy az egyik szekrényt nyitva hagytam. Valahogy éreztem, hogy észre fogja venni. Nyílik az ajtó. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Rontsak ki, és ugorjak ki az ablakon gyorsan? Vagy lapítsak, amíg kimegy? Ekkor az egyik gyöngysora kiesik a zsebemből egy kis zajt csapva. Teljesen bepánikoltam. A nő egyből a szekrényhez ugrik, kikap engem, nekidob a falnak. Próbálok menekülni, de hirtelen tökön rúg, amitől összesem. Megpróbálok négykézláb menekülni, erre elkapja a nyakamat, és fojtogatni kezd. Kalimpálok össze-vissza, próbálom ellökni, de nem megy. Egyre homályosabban látok, végül elsötétül minden.
Magamhoz térek. A fejem kicsit fáj, sötét van, és hideg. Megpróbálok megmozdulni, de nem megy. Elfordítom a fejem, és látom, hogy a kezeim be vannak zárva. Egy kalodába vagyok zárva! Érzem a hideg fémet a törzsemen egészen a lágyékomig. Valami furcsa támaszték ez. Aztán érzem, hogy a lábaim terpeszben vannak, nem tudom őket összezárni, és a bokámnál oda vagyok kötözve ehhez a kínpadhoz. Teljesen kétségbe vagyok esve, próbálom rángatni a szerkezetet, de nem enged. Még a lábai is a földbe vannak csavarozva. Félek, hogy itt a vég. Biztos megkínoz, kibelez, és valahol elföldel a hatalmas telken. Felkészülök a legrosszabbra.
Hallom a cipője kopogását a hátam mögött. Próbálok hátranézni, de a kaloda fa keretétől nem látok semmit. Kicsit meg van rajta kopva a lakkozás látszik, hogy használták. Ekkor egy suhintást hallok, és a következő pillanatban valami égtelen fájdalmat érzek a fenekemnél, és a hátam aljánál. Egy korbács. De nem akármilyen! Olyan, aminek minden egyes bőr szála végén van egy kis csomó, hogy még nagyobb fájdalmat lehessen vele okozni. Még egy suhintás és még egy….. Tízig számolom utána feladom, olyannyira fáj. Ekkor jön a végső csapás. Alulról a zacskómra, és a farkamra mér ütést. Azt hiszem, hogy belepusztulok. Nem szól semmit. Elkezdek könyörögni, hogy hagyja abba, inkább hívja a rendőrséget, mindent bevallok, csak hagyja abba! Ekkor odaáll elém. Egy fekete fűzőt, és egy fekete magassarkú bőr cipőt visel, alul semmi. Valami fenségesen szép a nő, de erre nem tudok gondolni, mert még mindig fáj az alsó felem. Rám nevet, majd megint a hátam mögé megy. Elkezdek rimánkodni, hogy bármit megteszek, csak ne bántson. Érzem, hogy egy vastagabb madzagot köt a zacskómra és a farkam tövére. Azt hiszem, hogy kasztrálni fog, megpróbálok szökni és csak annyit mondd, hogy felesleges. -Kérem, ne tegye!- Kiáltom teljesen hasztalanul. Érzem, hogy még valamit matat. Aztán mintha valami erőnek erejével húzná a farkam lefelé. Próbálom mozgatni a csípőmet, és ekkor jövök rá, hogy valamilyen súlyt helyezett a madzag végére, néhány centivel a föld felett. Visszajön elém, odahúz egy magasabb széket. Felül rá. Feszültem lesem minden egyes mozdulatát. Felemeli a lábát, és a cipője hegyes orrát egyenesen a számba dugja, nem tudok ellenkezni. -Most nyald!- Parancsolja. Valahogy nem akarom lenyalni a cipője talpát. Ekkor egy hatalmasat üt a hátamra, pokoli fájdalmat okozva. -Azt parancsoltam, hogy nyald!!!- Kiált dühösen. Elkezdem nyalni. Érzem a homokszemcséket a nyelvemen, de nem gondolok rá, talán ez a szabadulásom éra -gondolom én-. Érzem, hogy a cipője vadonatúj. Nagyon finom bőr illata van. Elkezdem nyalogatni a lábfejét is. Ekkor leveszi a cipőjét. Csodálatos lábai vannak. Elkezdem nyalni a talpát a sarkától egészen a lábujjai végéig. Csodálatos érzés. A nő észreveszi, hogy egy tetszik nekem, ezért megint rám sóz egyet a korbáccsal, de úgy, hogy a zacskómat is éri. Legszívesebben ordítanék, annyira fáj, de nem merek. Fogja a lábát, és elkezdni a számba dugni a lábfejét. Megörülök, hogy ismét csókolhatom ezeket a csodás lábakat. De nem áll meg. Egyre mélyebbre és mélyebbre tolja őket a számban. Fuldoklom. Ő csak mozgatja és mozgatja a lábfejét a számban. Próbálok nyelni de nem tudok, néha a nyelvemmel érintem a talpát, vagy a lábujjait, és érzem, ahogy csorog a nyálam. Egyre több és több folyik, már hallom, ahogy a földre csöppen. Ekkor fogja magát, kihúzza a lábát a számból, és végigsimítja vele az arcom. Önkéntelenül megcsókolom. Lerakja a lábát, odahúzza magát a fejemhez, megragadja a hajamat, és odanyom a puncijához. Tűz forró, és isteni íze van. Elkezdem nyalni hevesen, hátha enyhül, de egyre jobban és jobban magára húz. Olyan mélyen kényeztetem a nyelvemmel, amilyen mélyen csak lehet, néha érzem, hogy a fenekét is kényeztetem, próbálom oda is benyomni a nyelvem. Annyira szorosan húz, hogy alig kapok levegőt. Már majdnem elájulok, amikor egy hatalmasat élvez. Belespriccel nedűjével a számba. Szó nélkül nyelem, amennyit csak tudok. Egy kicsit piheg a székében, majd feláll, és megint eltűnik a hátam mögött. Furcsa hangokat hallok. Mintha valami tépőzár hangját hallanám. Hallom, ahogy a tenyerébe köp, megnedvesíti a fenekem, egy kicsit bedugja az ujját. Megint próbálok menekülni, aminek hét újabb korbácsütés az ára. És ekkor megtörténik, amitől rettegtem. Érzem, hogy egy kicsit hideg, gumírozott valami elkezd belém hatolni. Egyre elviselhetetlenebb a fájdalom, de ő csak egyre mélyebbre, és mélyebbre hatol bennem. Szörnyen fáj. Felkiáltok, amiért korbács a büntetés. Megfogja a csípőm és ritmikusan elkezd bennem mozogni, ki és be. A súly egy idő után elkezd nekiütődni a kínpad fa aljzatának. Ez adja neki az ütemet. Közben néha korbácsol, vagy a farkamon lévő madzagot húzza meg kegyetlenül erősen, nehogy élvezzem. Folyik a könnyem, teljesen megtörtem. Bármit megtennék a szabadulásomért. Ekkor abbamarad megaláztatásom. Hallom a tépőzár hangját, reménykedem. Érzem, hogy leveszi a súlyt a madzagról, eloldozza a bokámat, és kinyitja a kalodát. Erőtlenül a földre zuhanok. Várom, hogy szóljon a rendőrségnek. Fölémáll, lehajol, megfogja a madzagot, és elkezd húzni maga után. Hogy a még nagyobb fájdalmat elkerüljem megpróbálom követni. Egy hatalmas fa asztalhoz vonszol. -Feküdj fel!- szól szigorúan. Feltápászkodom rá. Hanyatt fekszem az asztalon. Ő felugrik rám, és a a karjaimat széttárva odabilincseli az asztalhoz. Érzem, hogy a forró, nedves puncija hozzáér a farkamhoz, de most gondolni sem tudok a szexre. Lejjebb csúszik, és a lábaimat is széttárva lekötözi. Mozdulni sem tudok. Arra gondolok, hogy itt még jobban meg fog kínozni. Beül a két combom közé az asztalra. A talpait az arcomhoz helyezi. Elkezdem nyalni őket. Aztán elkezdem szopogatni a lábujjait is egyesével. Majd bedugom a nyelvemet minden egyes lábujja közé. Érzem hogy egyre merevebb leszek. Egyre jobban lüktet a farkam, szinte felrobban. A nő néha meghúzza a madzagot, hogy szoros legyen. Megfogja a farkam, és keményen elkezd vele játszani. Minél erősebben nyalom, kényeztetem a talpait és a lábujjait, annál erősebben bánik a farkammal. Egy ideig próbálom türtőztetni magam, de ahogy végigpereg a szemem előtt a mai este, egyre jobban tetszik a dolog kötözésestől kezdve egészen a kínzásig. Aztán csak a gyönyörű lábaira koncentrálok, amiket épp kényeztetek, amikor mint valami gejzír, úgy élvezek el, beterítve az asztalt és saját magamat.
