Mit nem tudnak a kívülállók a BDSM-ről?
A legjellemzőbb és közhasználatban is elterjedt pongyolaság a BDSM-el kapcsolatban a „bizarr” szex, ami egyszerűen a negatívja annak, amit a szó használója „normálisnak” tart. A konkrétumok nélküli „antiszociális”, „felelőtlen”, „törvénysértő” minősítések azonos értékűek a „saját értékrendem szerint ellenszenves” kijelentéssel, csak okoskodóak és sejtelmesen mocskolódóak.
Szeretnénk megmutatni azt is, hogy aki kedveli a BDSM életmódot, az nem beteg, nem aberrált, hogy a BDSM lényege a kölcsönös örömszerzés. A BDSM célja – a köztudatban berögződöttekkel ellentétben – nem az értelmetlen, brutális, a másik ember számára felháborító, elborzasztó erőszak.
Törvényben nem, pszichológusok se alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet közmegegyezés elfogadott volna. Több elméleti meghatározást, magyarázatot olvastam pszichológus, pszichiáter szakíróktól a BDSM-ről, vagy köztük elterjedtebb megnevezéssel a szadomazochizmusról (röviden: SM). Két jellemző kétes kiindulási pont, illetve érvelés vehető észre bennük:
1) Nem ismerik a BDSM művelőinek valódi érzéseit, azok figyelembevétele nélkül állítanak fel elméleteket és az abból levezetett érzéseket akarják beléjük magyarázni.
2) Tautologikus érvelés, vagyis előítéletekből, finomabban szólva előzetes minősítésekből kiindulva „vezetik le” azokat, valódi okok feltárása nélkül.
Jellemző, hogy a BDSM-et lélektani szakleírások is egy hollywoodi thriller mintájára fogják fel. Idézek egy hivatalos kórisméből: „jellemző: a speciális fantáziák fellépése és az ehhez társuló szexuális izgalom; a cselekmény végrehajtása; a kielégülés (néha maszturbációval) és az oldódás; majd többnyire menekülés a tetthelyről vagy a cselekmény nyomainak az eltüntetése”. Ez tökéletes forgatókönyv lehet egy kéjgyilkossághoz, de pocsékul illik rá a tartós BDSM kapcsolatokra.
Alapismeretek a valódi BDSM-ről
A BDSM sokak által ismert, még többek által nem ismert, és sajnos a legtöbbek által félreismert, sokszor félreértett világ. Maga a betűszó hat szexuális stílus nevéből kialakult rövidítés:
A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta, ha tudtán kívül is, a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.
A BDSM két alapvető stílusa, amely tiszta formájában eléggé eltérő beállítottságokat is jelent.: a D/s és a SM. Aki tisztában van velük, megkímélheti magát kínos félreértésektől, egypár csalódástól a társkeresésben.
D/s: A dominancia, vagyis az uralkodás és a szubmisszivitás, vagyis az alárendelődés jellemző ebben a partnerkapcsolatban. Aki uralja a párkapcsolatot, az a Dom (ha nő, akkor Domina), aki aláveti magát az uralmának, az a szub. A szub önkéntesen veti alá magát a Dom akaratának, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy nő önként adja oda magát a szexben a kiválasztott férfinak.
Az uralom megszerzése a dominálás: a szub meghódítása, csábítás/udvarlás, majd az elért odaadásának megtartása. Aki kapásból parancsolgat, nem igazi Dom, csak türelmetlen, vagy udvarlásra képtelen alak, aki igazán odaadó szub helyett egy bárkinek könnyen kapható partnerre számíthat.
A D/s a szexuális életre, vagy tágabban az érzelmi kapcsolatra jellemző. A D/s partnerek kezelhetik egymást egyenrangú emberként. A szub felnézhet a Domra mint emberre, ez kedvező a D/s kapcsolat elmélyüléséhez. De a szobalány önmagában nem szub, és a háziúr nem Dom. A szubmisszivitás „A teljes én átadása az Úrnak” elven működik. A szubmisszív félnek nagyon fontos, hogy ne „csak” kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Domja előtt, hanem valóban szolgálni tudja őt. Olyan apró szolgálatok, mint a reggeli készítés, az Úr fürdővizének elkészítése, a tálalás, a térdelés az Úr előtt stb, még akkor is teljesen kielégítő tud lenni, ha nem történik szexuális együttlét. (Ez az ún. agyi orgazmus.) A fájdalom ennek ellenére a szubmisszivitásnak is a velejárója. Bár a szub a fájdalmat sokszor, mint büntetést fogja fel, nem pedig feltétlen a szexuális kielégülését szolgálja.
SM: A mazochista (mazo) számára a partnere által neki okozott fájdalom szükséges az orgazmusához. A szadista (szado) partner szexuálisan élvezi ezt a fájdalomokozást, illetve a vele előidézett gyönyört. A szado és a mazo partner legtöbbször úgy fogadja el egymást, mint a Dom és a szub. Akármilyen fájdalmat egyformán elviselő, sőt élvező szub nemigen létezik, az ilyen kijelentéseket jobb óvatosan fogadni. A másik érzéseivel nem törődő, önző szadista veszélyes személy, a szexuális indíték nélkül verekedős alak egyszerűen csak brutális.
A D/s és a SM nem zárják ki egymást, sokaknál kombinálódnak, igen változatos formákban. Összepárosíthatóak egymással, az erotikus kötözéssel (Bondage), a fétisszex-el, és a szeretkezés bármilyen formájával.
A szubmisszivitás gyakran összefér a mazochizmussal, az ilyen partner mazoszub. (A szadista Domra, aki szintén nem ritka figura, nem alakult ki külön szó.)
Általában nehéz megállapítani, hol is van az a határ, amikor a szub már mazoszub. Eléggé igaz, hogy mazo az, aki a fájdalmat kifejezetten igényli a saját kielégüléséhez. A szub csupán elfogadja a fájdalmat és képes arra, hogy úgy élje meg: minden, ami történik, azért van, mert Ura azt szeretné, hogy jó rabnő legyen. Azáltal is, hogy a fájdalmat befogadja, Urának szerez örömet.
Nem könnyű megállapítani azt sem, hogy egy Dom mennyire szadista, esetleg kizárólag az-e (top, az ő mazo párja a bottom). Aki inkább szadista, az a fájdalom okozását, és a vele partnerénél kiváltott gyönyört (ez a „jó” vagy „kéjes” fájdalom) élvezi. Szubjával szemben azért parancsoló, vagy azért kötözi ki, hogy az elfogadja tőle, önkéntelen védekezéssel se nehezítse meg a fájdalomokozást. Ha a szub alárendeltségét, alázatát, kiszolgáltatottságát élvezi inkább, akkor a szadizmustól a dominancia felé tolódik el orgazmusának forrása. Aki elsősorban Dom, azért okoz szubjának fájdalmat, hogy megbüntesse, vagy hogy éreztesse vele, akkor okoz fájdalmat vagy akkor gyengéd, amikor akar.
A domináns és szubmisszív szerep váltakozva is jelentkezhet valakinél – hangulatától, partnere viselkedésétől, a helyzettől függően. Ez a sokszor kiszámíthatatlan lény a switch.
A BDSM minden kedvelőjének „három énje” van. Az egyik a beállítottsága, vágyainak megérzése. A másik, amit mindebből felvállal maga előtt és többé-kevésbé kimutat. A harmadik, amit meg is tud valósítani belőle. A BDSM gyakorlásának alapkövetelménye, hogy törvényt nem sért (a törvénysértő kegyetlenkedést ez a szubkultúra visszautasítja). A BDSM páros célja – ha valamelyikük nem egy önző állat – a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a BDSM játszható a törvények keretein belül.
A szeánsz sem úgy működik, hogy a Dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját. Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy „normális” házaspárnál a szeretkezéseik.
A szeánsz színhelye lehet a BDSM eszközeivel berendezett stúdió, de lehet a hálószoba, a hitvesi ágy is. Szép és kedvelt műfaj a „BDSM a szabadban” is. Az intimitást és a környezet zavartalanságát egyaránt biztosító színhely.
A BDSM etikája
A BDSM gyakorlásának saját etikája alakult ki, amely kizárja a társadalomra, a család kiskorú tagjaira, illetve egymásra veszélyes magatartás-formákat:
Sem pszichiáterek, sem pszichológusok, sem filozófusok nem alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet Magyarországon közmegegyezés elfogadott volna. A „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leírása sem született még meg vagy nem vált közkinccsé. (Hitelességre olyan definíció számíthat, amelyik szerint a szeretkező emberek többsége nem abnormális.)
Ideidézném a Dom, illetve a szub magatartásával a szubkultúrában támasztott erkölcsi normáknak azt az összegzését, amely a Deres BDSM Életmód Magazinban jelent meg. (Az érthetőség végett: a Mester olyan Dom, akit szubja szexuális kapcsolatuk minden vonatkozásában elfogad őt irányító Mesterének.):
